Mit? Miért? Hogyan?

A különféle pásztorkutyás rendezvények kapcsán gyakran eredményez vitát a lebonyolítás - kiemelten az őrző teszt - mikéntje.

Mivel a pásztorkutyák tesztelése nem rendelkezik olyan évtizedekre visszanyúló hagyományokkal mint a sport-munkakutyák kiképzése ezért nincsenek olyan évtizedek alatt kialakult, széleskörben elfogadott, mindenki által ismert és gyakorolt módszerek mint ott. Sokan sokféleképpen közelítik meg a témát, és bár nem mindenki képes a saját módszerei mellett megalapozottan érvelni, gyakran etológiai alapismeretek és pásztorkutyák munkájának felmérésében, tanulmányozásában szerzett tapasztalatok nélkül elhamarkodottan ítélkeznek mások munkája felett.
Az a módszer amellyel a pásztorkutyákat ma teszteljük az elmúlt években letesztelt közel 200 pásztorkutyán szerzett tapasztalaton és autentikus környezetben élő és dolgozó igazi pásztorkutyák viselkedésének tanulmányozásán alapul. Bár ránézésre egyszerűnek tűnik, egyáltalán nem véletlen, hogy a segéd éppen ilyen (az eredményeknél és az adatlapoknál látható videókon megfigyelhető) mozgással közelíti meg a kutyákat.

Az alábbiakban (úgy a kezdők mind a profi sportkutyások számára) igyekszünk érthetővé tenni, hogy ez a látszólag szokatlan teszt és annak értékelése milyen szempontok alapján alakult ki.

1. Milyen körülmények között teszteljük a kutyát?

• - Gyakran felmerül a kérdés, hogy lehet-e egy pársztorkutyát számára idegen helyen tesztelni. Egyes vélemények szerint a kutya csak a saját területén mérhető fel.

Azzal egyetértünk, hogy a saját területen történő tesztelés a legjobb, de azzal nem, hogy idegen helyen nem próbálható. Az tény, hogy a saját területén a legnagyobb a motivációja, hogy szembeszálljon a felé tartó idegennel, de mivel a valódi pásztormunkát végző kutyák is folyamatos mozgásban vannak a nyájjal, alapvető elvárás, hogy minden körülmények között megvédjék a gazda tulajdonában lévő értéket (a teszten is otthagyató bármilyen tárgy a kikötött kutya mellett). Egyébként a több éves tapasztalatok alapján elmondható, hogy kutya viselkedését semmilyen formában nem befolyásolja, mert amint egy nem kellőképpen bátor kutya veszélyeztetve érzi magát a létfenntaró ösztön felülírja a védőösztönt és a gazda értékeit gondolkodás nélkül hátrahagyva kereket old.

• - Más teszteken megfigyelhető, hogy a kutyát pórázon vezetve, a gazda jelenlétében tesztelik.

Sokan támogatják ezt mert az esetek többségében a kutya így többet mutat mint egyedül kikötve, természetes, hogy a gazdák az ilyen eredményt szívesebben látják. A probléma azonban az, hogy ez az eljárás igen gyakran fals eredményt ad.

A franciabundás és a védőkaros tesztek tapasztalatai alapján nyilvánvalóvá vált, hogy a pásztorkutyák idegrendszeri stabilitásának, bátorságának és őrző ösztönének felmérésére alkalmatlan a gazda jelenlétében történő tesztelés, mert a kutya felvezetőjével való kapcsolata jelentős mértékben befolyásolja a reakcióját. Gyakran egészen más reakciót produkálnak így, mint egyedül (akár kikötve, akár szabadon engedve egy zárt területen). Nagyon sok olyan kutya akadt, aki a gazdája mellett (a falka, a falkavezér jelenlététől felbátorodva) kemény aktív védekezési reakciót mutatott, de amikor a saját területét egyedül kellett volna megvédenie a belépő franciabundás segéddel szemben, inába szállt a bátorsága.

Az egyik tipikus példa:

Emellett ugyanakkor a gazda közvetlen közelsége egészen más irányba is befolyásolhatja a kutya viselkedését. Az igazi pásztorkutyákban a falkaösztön rendkívül ősi és tiszta formában van jelen. Ahogy egy kutyafalkában a falkavezér feladata, hogy a kívülálló ellen a harcot elsőként felvegye, úgy - mivel a pásztorkutya falkának tekinti magát és a családját - egy a gazdája által keményen ledominált kutya egyszerűen nem mer ilyen helyzetben kezdeményezni, így nem elvárható, hogy aktívan támadjon.
Ebből kifolyólag nem ritka, hogy olyan kutyák (minden tekintetben ízig-vérig igazi pásztorkutyák) akik a saját területükön önállóan kifogástalanul végzik a dolgukat, erős idegrendszerről, bátorságról, és kifejezett őrző ösztönről tanúbizonyságot téve nem mutatnak semmit, ha a keménykezű gazda (falkavezér) jelenlétében kerülnek ilyen helyzetbe.

Emellett jellemző tapasztalat, hogy rendszerint a már nem pásztorkutyás egyedek mutatnak jó képet a pórázas teszt során, azok amelyek amúgy egyedül nem állják meg a helyüket.

A pásztorkutyákat tehát egyedül kell tesztelni, mert a gazdával (felvezetővel) való kapcsolat olymértékben befolyásolhatja a kutya viselkedését, ami adott esetben szinte teljességgel félrevezető információkat ad.

- Nem gyakori, de néhányan megfogalmaztak olyan kifogást, hogy a láncra kötött kutyát azért nem lehet tesztelni mert menekülni, mozogni nem tudván úgyis oda fog harapni, és nem tudja a pásztorkutyákra szerintük jellemző elmozgásos harcodort alkalmazni.

Ezek a kifogások akkor állhatnák meg a helyüket ha a kutyák egy-másfél méteres láncra lennének kikötve. A kiírásban azonban az szerepel, hogy a láncnak 5 méteresnek kell lennie (ami 10 m átmérőjű kört jelent) pontosan azért, hogy legyen mozgástere a kutyáknak.

Az alábbi videókon egyértelműen látszik, hogy mind menekülésre, mind a "körülugrálásra" megvan a lehetőségük, nem törvényszerű, hogy "sarokba szorított egér" módjára feltétlenül odaharapjanak akár félelemből is:

(Ez utóbbi videó egy más rendezvényen készült ahol kísérleti jelleggel a segéd megpróbálta fogásra bírni a kutyát. Ópusztaszeren ezt nem csináljuk.)

A kutyát ajánlott a teszt előtt hozzászoktatni a láncrakötéshez.

2. Hogyan közelítsük meg a kutyát?

• - Többen kifogásolták, hogy a segéd túl keményen támadja le a kutyát, nem próbálja meg kiváltani belőle a fogást, és olyan helyzetbe hozza amely negatív nyomot hagy benne

Mivel ezen teszten nem az a cél, hogy marketing célokra felhasználható videók készüljenek, hanem az, hogy a kutyák bátorságát felmérjük, úgy kell megközelíteni a kutyát, hogy az valóban fenyegetve érezze magát. Ezért a segéd miután egyértelműen felhívta magára a kutya figyelmét határozottan megtámadja. Amennyiben azt érézkeli, hogy a kutya meg fog hátrálni a lánc hatósugarába még belépve azonnal megáll, semmi esetre sem üldözve a meghátráló kutyát elkerülve ezzel, hogy mély negatív nyomot hagyjon benne (a rosszindulatú hírsztelésekkel szemben közel 200 kutya tesztelése után sem tudunk arról, hogy bármelyik kutyában maradandó negatív lenyomatot hagyott volna ez a pár másodperces próba). Ha a kutya határozottan elé áll avagy meg is harapja szintén beszüntet minden mozgást, majd rövid passzivitást követően elhagyja a kutya területét, semmi esetre sem próbálja meg elhitetni a kutyával, hogy ő maga vagy a bunda zsákmány, sem azt hogy megijedt a kutyától megpróbálván felbátorítani azt a kitámadásra. Korábban mi is végeztünk úgy tesztet, hogy a segéd maximumot próbálta kihozni a kutyából, ám mivel ez leginkább a zsákmányos (nem pásztorkutyás) egyedeknek kedvez, ezt a módszert elvetettük. 

3. Mit kell figyelni a kutyán az értékeléskor?

• - A környezet figyelése, az esemélyek lereagálása

A jó őrző pásztorkutya élénken figyeli a környezetét, és lereagálja az ott történt változásokat és eseményeket (a segéd, a bíró és a videósok közeledése, és a többi kutya ugatása). Mivel a felálló tesztelők közeledése is önmagában láthatóan erős nyomás alá helyezi a kuytát már a konkrét támadást megelőző viselkedése is rengeteg információt szolgáltat. Így például néhány kutya zavarodottan tekintget jobbra-balra, mások szünet nélkül eszelősen ugatnak, a láncot rángatva minden irányba kitámadnak, míg a legjobbak figyelmeztetőleg, határozottan és kontrolláltan ugatnak vagy csendben figyelve várják a segéd közeledését. Egyes egyedek, elkerülő viselkedésbe (struccpolitika) menekülnek már konkrét támadást megelőzően is.

• - A közeledő segéddel szembeni konkrét reakció

A félreértések elkerülése végett leszögezzük, hogy nem várjuk el feltétlenül, hogy a kutya mindenáron harapjon. Mivel maga a szituáció és a használt bunda (a legdominánsabb kutyák szagával "felvértezve") olyan helyzetet teremt ami a valóságban igen ritkán fordul elő ezért valószínű, hogy minden kutya az életben adódó estleges behatolás esetén bátrabban és határozottabban teljesítene mint ezen a felmérésen. A vizsgálat célja nem az, hogy megállapítsa, hogy egy kutya egy konkrét betörés esetén megállítja-e a behatolót, hanem az, hogy egy egységes rendszerben felmérje őket és relatív összehasonlítási alapot képezzen (magyarul, hogy egymáshoz képest melyik a jobb). Éppen ezért szükséges minden kutyát azonos módon próbálni, ezért nem lehet minden egyed reakciójához alkalmazkodni.

A jó kutya habozás nélkül szembeszáll a segéddel, harapással vagy mély morgással, határozott ugatással próbálja megállítani. Nem kívánatos szélsőség a fogásba ragadás amely nem pásztorkutyás tulajdonság akár felkészítésből, akár a természetéből fakad. Csak a zsákmányösztönből dolgozó kutya fog ilyen módon, és csak az ilyen kutya készíthető fel így. Márpedig a kifejezett zsákmányösztön tipikusan nem pásztorkutyás tulajdonság. A valódi pásztorkutya tökéletesen tudatában van annak, hogy az emberrel és a ragadozókkal szembeni harc egy életveszélyes dolog, ezért a kutyát nem szabad nagy rendszerességgel ilyen helyzetbe kényszeríteni felkészítés címen mert a döntő többségükben passzivítást (akár ilyen helyzetben tanúsított félénkséget), egy kiseb részüknél kezelhetetlen agresszivitást eredményez.

A másik oldal amikor a kutya elhátrál, rosszabb esetben elmenkül a segéd elől. Elfogadható még azonban ha a kutya a segédtől pár méteres távolságra ugat. 

• - A kutya metakommunikációja (test- faroktartás,  mozgás, hangmagasság változásai)

Azon túl, hogy a kutya megharapja-e a segédet, vagy csak bizonyos távolságból ugatja rendkvül lényeges információt szolgáltat a kutya metakommunikációja. A jó kutya támadás bevárása közben végig egyforma (lehetőleg mély) hangszínen ugat, hangja a segéd közvetlen közelségében sem vékonyodik el, testtartása domináns (nem lapul a földre), a farkát nem húzza be. Ezzel szemben az elvékonyodó hang, az ideges jobbra-balra tekintgetés, az előre-hátra ugrálás, földre lapulás, farokbehúzás mind-mind a félelem biztos jelei. Az a kutya amelyik ugyan nem harap, de a fent leírt pozitív reakciókat mutatva hátrálás nélkül all a segéddel szemben lényegesen jobb elbírálásban részesül mint az imént felsorolt negatív jeleket produkáló, de esetleg harapós egyed. A cél a jó idegrendszerű, hétköznapokban megbízható, határozott, bátor, de nem agresszív egyedek preferálása szemben az ideges, agresszióra hajlamos, kiszámíthatatlan, környezetére veszélyes egyedekkel szemben.

• - A távolodó segéddel szembeni reakció

A kiegyensúlyozott kutya a területét elhagyó segédet nem támadja, nem üldözi. A közeledő segéd elől elhátráló, de a távoldó segéd után kitámadó kutya amely a valódi harcot nem vállalja be, de a menekülő után veti magát az életben nem kívánatos jellemről tesz tanubizonyságot. Ezek a kutyák jelentik a legnagyobb veszélyt a környezetükre.